Nekem nem az számít, hogy tartod a kezed

Ez egy önző dolog itt.

Nekem ugyanis nem az számít, hogy tartod a kezed. Sőt, te láttad a többi képet is. Tudod, hogy választhattam volna olyat is, amin csak a zongora van, és szépen csillog. Mégsem tettem, mégis inkább az került ide, amin rajta van a kezed. Amint éppen játszol. Mert szeretem nézni, ahogyan a kottát olvasod, és szeretem hallani, ahogyan azok a pöttyök meg izék zenévé állnak össze. Nem csak te és a zongora vagytok a képen, hanem én is ott vagyok, és hallgatlak benneteket.

Megfogott, hogy azt mondtad, nehogymár az üzenet hordozója szebb legyen, mint maga az üzenet. Ehhez képest a Titán szirénjei-ben az üzenet kedvenc íród elképzelése szerint, hogy is mondjam, egyszerű. És szerintem az üzenet ezen a képen nem csak annyi, hogy éppen játszol, ezt szerettem volna megfogalmazni.

Nekem ennek a képnek az üzenete egy (családi) idill beteljesedése. És nem az üzenet a lényeg, hanem az, hogy megvalósult. És nem az számít, hogy tartod a kezed.